2005. március 22., kedd

VIRÁGZÁS

VIRÁGZÁS
Furcsa álmot láttam.
A hétvégén egy előadást hallgattam, melyen elhangzott a Ji-king 11. jelének, a Virágzásnak (Béke) az értelmezése. Az előadó szerint a férfi és női princípiumok egymáshoz viszonyított helyzete adja a jósjel magyarázatát. Véleménye szerint a jel azt szimbolizálja, hogy virágzás idején a nő, a befogadó, válik vezetővé, míg a férfi, a teremtő a másik irányítása, uralma alá kerül.
Belső vívódásra, vitára késztetett ez a megközelítés. Úgy éreztem, a megfejtést csak az ember, világban betöltött szerepét vizsgálva kaphatjuk meg. A jósjel az ég felé, Isten felé befogadó, a föld felé, az anyag felé, pedig teremtő, szellemi. E jelben torzításmentesen tud megnyilvánulni Isten akarata. Az abszolút szellemit lelkünkbe szívjuk, egónk félre áll, s saját teremtőképességünk által valósíthatjuk meg Isten álmát az anyagvilágban. Az anyagi, a nő, a befogadó szellemmel telítődik, a szellemi, a férfi, teremtő pedig szellemmel telíti az anyagot. Ezért kell a nőnek fönn, a férfinak pedig lenn elhelyezkednie.
Késő éjszakáig gondolkodtam a kétféle értelmezésen, majd álomban is megjelent a jósjel. Úgy éreztem tisztán látom a jelet alkotó energiastruktúrát. Álmomban pedig már segítségem is akadt az értelmezésben. Egy kínai bölcs elmagyarázta a vonások jelentését. Búcsúzóul a nevét is megmondta: Li Tai Po.
Ébredéskor kissé meglepett, hogy nem felejtettem el álombéli mesterem nevét, melynek hangzása ugyan ismerősen csengett, és rémlett, talán egy költő lehetett valaha, de ennél többet nem tudtam róla. Nem kellett sokat keresnem. Li Tai Po valóban költő volt. 701-ben született, Szecsuán tartományban. Az interneten talált kép megdöbbentően hasonlít az álmomban látott archoz. Versei, pedig álmomban hallott szavait visszhangozzák.

AZ ISTENEK TÁNCA
Fuvolaszómra én az embereknek
Dalt énekeltem, mely szívembe zengett,
És engemet a népek kinevettek.
És akkor fájdalommal újra kezdtem
S a hangomat az ég felé emeltem
S az isteneknek sírtam el keservem.
S az istenek gyönyörrel hallgatóztak
Bíborló kárpitján a csillagoknak
És énekemre boldog táncba fogtak.
Most újra éneklek az embereknek
És az öröm dalától részegednek,
Megértenek már s ők is énekelnek.
Írd meg a saját jóslatod!
2005. február 18., péntek

M E G Ú J U L Á S
2005. január 17.
Hét hónappal ez előtt kezdtem blogot írni. Bár az eredeti célom (www.jiking.freeblog.hu) a „lelki fejlődéstörténetem” dokumentálása volt, hamarosan fontos szemponttá vált az is, hogy hányan olvassák a naplóm.
Az írások egyre jobbak, őszintébbek lettek, egyre többen látogattak hozzám. A napokban azonban ennek ellenére úgy éreztem, hogy nem igazán hasznos a lapom – másra, többre van szükség.
Megkérdeztem a KÖNYVET: folytassam-e ilyen formában az írást. A válasz a 49. jósjel, a Megújulás, forradalom volt.
Tehát hosszú távon valóban tarthatatlan a helyzet. Gyökeres változásra, megújulásra van szükség. Erős a késztetés a változtatásra, azonban a forradalom idején fokozottan kell ügyelni az időszerűségre. A megújulás képjele egy levedlett bőr képe. A vedlésre váró kígyó számára is az utolsó napok lehetnek a legnehezebbek. Régi bőrét kinőtte már, de az új még nem áll készen a születésre. Fejlődnie, érnie kell még ahhoz, hogy a napfényre kerülhessen. Erre intenek a jósjel változó vonásai is. Érlelődnöm kell, mert nem látok még tisztán.
Írd meg a saját jóslatod!
2005. február 2., szerda
" A mai ember a közösségre nem érett meg... Az emberben lévő titáni Én minden módot megragad, hogy a közösséget megbontsa."
A Ji-king 13. jósjele az Emberi közösség. Sokféle közösség létezik. Nép, vallás, vállalkozás, sereg... de minden valódi közösség alapja az Istennel való közösség. Az Egy misztériuma. Egyszerre tudni, és lelkünk legmélyén érezni azt, hogy sokféleségünk ellenére egy elszakíthatatlan kötelék fűz össze mindannyiunkat; összetartozunk.
Minden jó közösségnek van egy középpontja. Egy rendíthetetlen magja, amihez a kezdődő széthúzás esetén visszatérhetünk, ahol újra megfoghatjuk egymás kezét. Egy pont, ahol minden különbözőségünk ellenére szeretjük egymást.
Írd meg a saját jóslatod!
2005. január 24., hétfő
"Hogy az emberélet egyedüli célja halhatatlan lelkének tökéletesítése, már csak azért is igaz, mert a halállal szemben minden más cél értelmetlen."
A világunkat körül ölelő tér végtelen. A pillanataink gyöngyeit lánccá fűző idő végtelen. Ha abban hiszünk, hogy a puszta véletlen folytán keletkezett életünk a születés és halál közötti, egyszeri fellobbanás - akkor minden földi vágyunk értelmetlen. Ha azonban abban hiszünk, hogy születésünkkel csak anyagi testet öltünk a természeti világban, halálunkkal, pedig visszatérünk igazi hazánkba, a szellemvilágba - akkor minden földi vágyunk felesleges.
"Nem volt idő soha, hogy ne lettem volna én, ne lettél volna te. Soha nem lesz idő, amelyben ne lennénk."
Minden emberben Isten lelke él. Isten az emberben váltja meg magát. A mi feladatunk, hogy fénnyé tegyük a sötétséget, legyőzzük a káoszt. Lelkünk tökéletesítésének módszerét adja a Ji-king 43. jele - az Eltávolítás.
"Valahányszor mentesülni tudsz körülményeidtől: határtalan ragyogásként kibontakozik benned a végleges állapot, melyben azonos az élet és halál."
Írd meg a saját jóslatod!
2005. január 19., szerda
"A rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak fészkük - de az ember fiának nincs hová hajtania a fejét."
Idegenek vagyunk a földön. Állandó honvágy gyötör valamennyiünket: az Istenhez való vágyódás. Lelkünk mélyén mindannyian abba a „Teljes Változatlanba” szeretnénk visszatérni, melyből valamennyi változó jelenség árad.
A sűrű, anyagvilág maga a változás. Minden egyes lény, csillag, atom fűszál, virág és csillagrendszer állandó változásban él. Nincs más, csak változás – mondják a kínaiak. Az ő szavuk a változásra a Ji, ami azt jelenti: változás, baj, könnyűség gond és nyugalom. Ők a változásban az összes eshetőséget látják.
Legyetek átmenők – mondja Jézus. Ha megfeledkezünk valódi hazánkról, ha öntudatlanul belemerülünk életünkbe, ha az állandó változás világában mindennapi diadalainkhoz, földi örömeinkhez kötődünk, ha életünket a minket körülvevő múlandó világ határozza meg: elbukunk. Ha nem ragaszkodunk még saját életünkhöz sem: beteljesíthetjük sorsunkat.
Erre tanít a Ji-king 56 jele; az Átutazó.
„Van valami, mely változatlan –
Mindennek lényege ez a változatlan –
Ha minden esetlegességtől mentesülök;
nem marad belőlem más, csak a változatlan.”
Hazatérek!
Írd meg a saját jóslatod!
2005. január 18., kedd
"Boldogok azok, akiknek a szívük tiszta, mert meglátják az Istent."
Isten nem látható, mert ő az, aki lát. "Isten a világban nem található. Ha az ember kifelé néz, nincs sehol. De ha befelé néz, akkor sincs sehol." Az Istenről szerzett tapasztalat az abszolút jelenlét tiszta pillanata, a teljes azonosság tiszta pillanata. Az azonosság hiányát nem felismerni annyi, mint teljes homályban élni.
A szív mindennek és mindenkinek a lényege. Az élet mozgató középpontja. Innen ered minden, ez mozgat mindent, s ide tér vissza minden. Életünk célja és értelme, hogy ebbe a szívbe visszataláljunk. "Az Atya benned van! A szívedben. Tisztítsd meg, s meglátod Őt!"
Csung Fu - A középpont igazsága - a Ji-king 61. jele. A Csung jelében megtanulhatjuk, hogyan találjunk vissza középpontunkba. Ráébredhetünk arra, hogy egónk csak bitorolja "Igazi Valónk" helyét. Ráeszmélhetünk, hogy nem azok vagyunk, akit a tükörben látunk, hanem az, aki a tükörképet nézi. Középpontunkban a legnagyobb sorscsapások viharában is béke van. A szív békéje.
"Isten középen lakik!"
Írd meg a saját jóslatod!
2005. január 11., kedd
"Az ember nem méltó Istenhez, de nem képtelen rá, hogy méltóvá tétessék hozzá."
"A tökéletes ember szellemi. Ha fölforr a tenger, nem égeti meg, ha befagy a folyó, nem fázik. Mennydörgés repesztheti a hegyeket, vihar korbácsolhatja a tengert, mindez nem tudja megfélemlíteni. Az ilyen, felhőn tud utazni, meg tudja lovagolni a Napot és a Holdat, s az élet, vagy halál mit sem változtat lényén."
Isten az embert saját képére teremtette, s így megajándékozta a teremtés képességével is. A Teremtés elsősorban szellemi. Az anyagvilágban csak az nyilvánulhat meg, aminek megvan a szellemi előzménye. A Teremtés másodsorban a tiszta energia, ami a láthatatlan gondolatból anyagi valóságot formál.
Ami gondolatainkban, vágyainkban él: megvalósul. Napjainkat meghatározzák szorongásaink, félelmeink, másokat romboló, önző vágyaink, melyek talán még hatalmasabb teremtő erővel rendelkeznek. Ezért cselekedjük a rosszat, pedig a jót szeretnénk. Naponta kellene önvizsgálatot tartanunk, s csak a fényes, jó dolgokat lenne szabad akarnunk.
Erre tanít a Ji-king 1. jele; a Teremtő.
„Áldozat nélkül nincs eredmény, s üdvös csakis az a teremtés lehet, amelyet az ember nem önzésből, önmaga hasznára, hanem Isten dicsőségére hoz létre.”
„Ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg, Atyám!”
Írd meg a saját jóslatod!
2005. január 7., péntek
" Szeretném megismerni Isten gondolatait."
Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.
Ó, szörnyű elbeszélni, mi van ottan,
s milyen e sűrű, kusza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az úton.
Az utamon társara találtam. Társara, barátra, mesterre... egy több ezer éves könyvre. " A Ji-king az egyetlen könyv, amellyel beszélgetni lehet. Kérdezni lehet tőle - s ő válaszol, mint egy élő mester." Nem mond jövendőt, de megmondja, mi a jó. Megmondja, hogy életünk apró, vagy sorsfordító gondjait miképpen oldhatjuk meg a legjobban. Élni segít.
A Változás Könyve nagyon régi, eredete a múlt homályába vész. Mai formájában több mint háromezer éves, a Kr. e. 1150 körül élt Ven király fia, Csu herceg jegyezte le. A régi kínaiak hittek abban, hogy az életet irányító magasabb erők vonalai kipuhatolhatóak, a jövő megismerhető, ezért életük egy-egy sorsfordító pillanatában útmutatást nyújthat A Változás Könyve, a Ji-king.
A Ji-kingből megismerhetjük a teremtés alapvető törvényszerűségeit. Felfedezhetjük, hogy a polaritás drámája mozgatja a világot. A fekete-fehér, jó-rossz, pozitív-negatív, az igen-nem folyamatos küzdelme. Az egész Mindenség a Jin és a Jang drámájára épül. Ember, fűszál, atombomba, számítógép: MINDEN
A Ji-kingben 64 jósjel van. 64 Isteni Minta. Az egész teremtés benne van. 64 - mint a sakktábla kockáinak száma. 64 - archetípus. A világdrámának 64 drámai helyzete van. A Jóskönyv megmondja, hogy ezekben a helyzetekben mi a Jó. Mit kell tennünk, hogy ne vétsük el az utunk, hogy helyesen cselekedjünk. Életünk ezeknek a Jósjeleknek az egymásba alakuló sorozata.
A Ji-king 48. jele a KÚT. A kút mélyén rejlik a tiszta forrás, az "Élet vize", az örök érték és tudás. Minden közösség centruma a Kút. A Kútnál összegyűlnek a különböző emberek, s egynek érzik magukat. Megtalálják azt, ami közös bennük. Megpillantják egymásban az értékeset, azt keresik a másikban, ami összeköti őket.
A kutat meg kell őrizni. Sok vallás, filozófia létezik - de ami igaz bennük az egy. Ha iszol az "élő vízből" rájössz, hogy a világon minden egy. Isten benned van. És Isten a barátaidban, a halálos ellenségeidben, a bűzös hajléktalanban, abban a csacsogó szőkében, de még a legkisebb atomban is benne van.
Napjainkra már csaknem kiszáradtak a kutak. Segítsetek! Javítsunk ki egyet.
Írd meg a saját jóslatod!